Táppénz számítása: egy alkotmánybírósági döntés

2026. január 1-jétől változatlanul érvényes az a főszabály, hogy az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban az adóelőleg megállapításához bevallott jövedelmet kell figyelembe venni. Ugyanakkor ettől az időponttól bizonyos esetekben a megszűnt jogviszonyból származó jövedelmet is figyelembe kell/lehet venni.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai összegének megállapítását több tényező befolyásolja. Minden ellátás esetében fel kell állítani az irányadó időszakot, azon belül meg kell határozni a számítási időszakot. Meg kell vizsgálni a számítási időszakra a NAV-hoz bevallott társadalombiztosítási járulékalapot képző jövedelmet és az adott időszakra bevallott jövedelem osztószámát. Majd venni kell az ellátás mértékét, és ha van az ellátásnak maximális összege, akkor abban bekorlátozni a folyósítását. Az egyes pénzbeli ellátásoknál különböző módon határozza meg a jogszabály a számítási időszakot, a mértéket és a maximumot. 
Az alábbiakban kifejezetten a táppénz alapjának számítási szabályait nézzük meg.

Mit tekintünk irányadó időszaknak?

Az irányadó időszak folyamatos biztosítás esetén az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 39/A. § (1a) bekezdése szerinti esetben a megszűnt – biztosítási jogviszony első napjától az ellátásra való jogosultságot megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időszak, amelynek kezdő napja nem lehet korábbi az ellátásra való jogosultságot megelőző naptári év első napjánál.
Ebben a fogalommeghatározásban vannak olyan kifejezések, melyekhez magyarázat szükséges, pl. a „folyamatos biztosítás esetén” kifejezés. 

Folyamatos a biztosítás, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. 

A megszakítás időszakába nem számít bele a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj (továbbiakban: CSED), az örökbefogadói díj (továbbiakban: ÖFD), a gyermekgondozási díj (továbbiakban: GYED) – kivéve a hallgatói GYED – és a gyermekgondozást segítő ellátás (továbbiakban: GYES) folyósításának az ideje.  
Az irányadó időszakot mindig a jogosultság (jelen cikkünkben a táppénz jogosultság) kezdő napjához igazítjuk. Ahogyan a cikk bevezetőjében is írjuk a főszabály az, hogy a jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban nézzük meg az irányadó időszakot. 

Kitérő: egy alkotmánybírósági döntés

Itt kell kitérnünk az irányadó időszak fogalmában a gondolatjelek közé ékelt „az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdése szerinti esetben a megszűnt”, 2026 január 1-jétől hatályos szövegrészre, mely módosításhoz is tartozik némi magyarázat. 

Az Alkotmánybíróság 12/2025. (X. 20.) AB határozata 2025. december 31-vel megsemmisítette az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésének „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál” szövegrészét. 

Az Alkotmánybíróság határozatának [33] bekezdése megállapította, hogy adott esetben a felelős költségvetési gazdálkodás, az ellátásokkal való visszaélések lehetőségének kiszűrése, a releváns biztosítási időszakban megfizetett közterhekkel arányban álló összegű ellátás meghatározásának szempontja és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak rendszerszintű szabályozása indokolhat olyan további jogalkotói intézkedéseket, melyek figyelembe veszik (azonban nem büntetik az ellátás összegének a tényleges jövedelemtől való elszakításával és a mindenkori minimálbér összegéhez kapcsolásával) a releváns időszakban fennállt több foglalkoztatási jogviszony tényét, különösen akkor, ha a több foglalkoztatási jogviszony fennállása a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével összhangban történt. 
Az Alkotmánybíróság ezért az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésének „kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál” szövegrészét a jövőre nézve, 2025. december 31-i hatállyal semmisítette meg. 

Az Alkotmánybíróság 12/2025. (X. 20.) AB határozatában foglaltaknak való megfelelés érdekében a jogalkotó az Ebtv. 39/A. §-át egy új (1a) bekezdéssel egészítette ki. 

Az AB határozat [30] bekezdése szerint azon jogalkotói érv, miszerint „azt a kieső jövedelmet szükséges az egészségbiztosításnak pótolnia, amelynek a megszerzésére az ellátásra való jogosultság megnyílásakor is lehetősége lenne”, csak abban az esetben fogadható el alkotmányosan, ha a jogalkotó kellő garanciákkal biztosítja, hogy az ellátás összegének megállapítása során ne érje (anyagi) hátrány azokat a biztosítottakat, akik újabb foglalkoztatási jogviszonyt létesítenek. Ha a megszűnt biztosítási jogviszonyokból származó jövedelmet főszabályként, valamennyi kérelem elbírálása során figyelembe kellene venni, az a magasabb jövedelemért váltó biztosítottak számára anyagilag hátrányos lenne, hiszen az alacsonyabb jövedelem arányosan csökkentené az ellátásukat. Figyelembe véve az Alkotmánybíróság döntésében meghatározott elveket, az ellátás összegének megállapítása során csak akkor nem éri anyagi hátrány a biztosítottakat, ha a már megszűnt foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem figyelembevétele egyedi kérelemre történik. Az ügyfél önrendelkezési lehetősége biztosítja azt a garanciát, hogy a foglalkoztatási jogviszony váltással beálló jövedelem csökkenéstől vagy emelkedéstől függetlenül se érje anyagi hátrány azokat, akik az ellátásra való jogosultság megnyílását megelőzően újabb foglalkoztatónál létesítettek biztosítási jogviszonyt.

Vagyis 
változatlanul továbbra is érvényes főszabály, hogy az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdő napján fennálló biztosítási jogviszonyban az adóelőleg megállapításához bevallott jövedelmet kell figyelembe venni.

De ahogyan – a fentiekben vázoltak miatt –, az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdése kimondja, hogy az ügyfélnek az érdemi döntés véglegessé válását követő 30 napon belül benyújtott kérelme alapján – a 39. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az  egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdő napját megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonyban az adóelőleg megállapításához bevallott jövedelmet is figyelembe kell venni abban az esetben, ha ez az ügyfélre nézve magasabb összegű ellátás megállapítását eredményezi.

Az Ebtv. 39/A. §-a az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza. Ebből következően a 39/A. § új (1a) bekezdését alkalmazni kell valamennyi egészségbiztosítási pénzbeli ellátásra.

A megszűnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelem figyelembevételére kizárólag az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdésében meghatározott módon, akkor kerülhet sor, ha az ott felsorolt valamennyi feltétel teljesül, vagyis:

• Az egészségbiztosítónak, illetve a társadalombiztosítási kifizetőhelynek határozattal [vagy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII törvény végrehajtására kiadott 217/1997 (XII.1.) kormányrendelet (továbbiakban: Ebtv. vhr.) 39. § (1) bekezdésében foglaltak teljesülése esetén a határozathozatal mellőzésével] érdemben el kell bírálnia a pénzbeli egészségbiztosítási ellátás és a baleseti táppénz iránti kérelmet - ezen elbírálás során, az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdésének megfelelően kizárólag a fennálló biztosítási jogviszonyból származó jövedelmeket lehet figyelembe venni.
• A fenti pont szerinti érdemi döntés meghozatalát követően nyújthat be a biztosított arra irányuló kérelmet, hogy az egészségbiztosító, illetve a társadalombiztosítási kifizetőhely vegye figyelembe a megszűnt biztosítási jogviszonyából származó jövedelmét is.
• Az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdése szerinti kérelem benyújtására az érdemi döntés véglegessé válásától számított 30 napon belül van lehetőség. 
• Az egészségbiztosítónak, illetve a társadalombiztosítási kifizetőhelynek az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdése szerinti határidőn belül benyújtott kérelmet meg kell vizsgálnia, és amennyiben a megszűnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelmek figyelembevételével magasabb összegű naptári napi alap állapítható meg, úgy a korábban meghozott határozatát (vagy a határozathozatal mellőzésével hozott érdemi döntését) módosítania kell. Ellenkező esetben (vagyis, ha a megszűnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelmek figyelembevételével az ügyfél ellátása nem növekedne) az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdése alapján benyújtott kérelmet határozattal el kell utasítani.

Táppénz esetén nem feltétlenül áll rendelkezésre alakszerű határozat, amely véglegessé válhatna, hiszen az Ebtv. vhr. 39. § (1) bekezdése értelmében a táppénz és a baleseti táppénz iránti kérelemben foglaltak teljesítése esetén, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. § (2) bekezdés b) pontja alapján a hatóság az ügyintézési határidőn belül mellőzi a határozathozatalt. 
Ezért az Ebtv. vhr. 39. § (1) bekezdésének az alkalmazásakor a táppénz és a baleseti táppénz első folyósításának (utalásának) napját kell az érdemi döntés véglegessé válásának tekinteni. 
Ezekben az esetekben a táppénz első utalásától, postai utalás esetén az ellátás kézhezvételétől számított 30 napon belül van lehetősége a biztosítottnak kérelmet előterjeszteni a megszűnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelmek figyelembevétele iránt.

A biztosított a kérelemhez nem köteles csatolni semmilyen mellékletet, ugyanakkor kérelmében megnevezheti, hogy mely megszűnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelmet kéri figyelembe venni, továbbá a kérelemmel együtt benyújthatja az adott időszakra vonatkozó iratokat is (például munkáltatói igazolás, jövedelemigazolás, stb.). A kérelem ismételt elbírálása során is jövedelemként kizárólag a személyi jövedelemadó-előleg megállapításához az állami adóhatósághoz bevallott, társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelmet lehet figyelembe venni. Ez a jövedelem az egészségbiztosítónak a megszűnt biztosítási jogviszonyok vonatkozásában is rendelkezésére áll, de a társadalombiztosítási kifizetőhelyeknek az adatok beszerzése érdekében megkereséssel kell fordulniuk az Ákr. 25. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz.

Természetesen az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdésének az alkalmazása a foglalkoztató által fizetendő táppénz-hozzájárulás összegére is hatással lehet. Ha a megszűnt biztosítási jogviszonyból származóan magasabb összegű jövedelmek figyelembevételére kerül sor, ez által megnő a táppénz naptári napi alapja, ennek következtében a táppénz-hozzájárulás fizetés kötelezettség is emelkedni fog.

Nézzük meg hogyan alakul az irányadó időszak, amennyiben a biztosított – az Ebtv. 39/A. § (1a) bekezdése szerint – a megszűnt biztosítási jogviszonyból származó jövedelem figyelembevételét is. 

Számítási időszak

A táppénz alapjának kiszámításához az irányadó időszakon kívül szükséges meghatározni a számítási időszakot is. A számítási időszak az irányadó időszakon belül az Ebtv. 48. § (1)-(4) bekezdésében meghatározott időszak azon naptári napjai, amelyre társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelmet vallottak be, amely időszak legfeljebb azon hónapig tarthat, ameddig a biztosított jövedelméről a bevallás benyújtásra került.