Az őstermelők biztosítása – nem mindenkinek kötelező

dr. Futó Gábor Dátum Legutoljára frissítve: 2019.08.20

Olvasási idő:


A mezőgazdasági őstermelők közül csak az a személy esik biztosítási kötelezettség alá, akinek a nyugdíjkorhatárig hátralévő ideje és a már eddig megszerzett nyugdíjra jogosító szolgálati ideje együttesen eléri legalább a 20 évet. A jogalkotó tehát nem kényszeríti kötelező járulékfizetéssel biztosításba azt, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig mezőgazdasági őstermelőként már nem képes a nyugdíjjogosultsághoz minimálisan szükséges 20 év szolgálati időt szerezni.

Ki esik biztosítási kötelezettség alá? 

A 20 éves szolgálati időre vonatkozó feltételre már az adóhatósághoz történő első bejelentkezés (járulékbevallás, befizetés) során ügyelni kell! Bármilyen furcsa is, de az adóhatóság nem rendelkezik erre nézve semmilyen adattal! Ha maga a mezőgazdasági őstermelő sincs ezzel teljesen tisztában, akkor kérhet egy igazolást a meglevő biztosítási (szolgálati) idejéről a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási feladatokat ellátó szervtől. Ezt térítésmentesen hatósági bizonyítvánnyal fogja igazolni az illetékes járási hivatal (a Fővárosban és Pest megyében a VIII. kerületi hivatal). Nehogy a nyugdíjba vonuláskor derüljön ki, hogy a mezőgazdasági őstermelő a járulék megfizetése ellenére sem volt biztosított. Ilyenkor csak az elévülési időn belül fizetik vissza a járulékot, a többi elvész és még nyugdíj sem lesz! 

Nem esik biztosítási kötelezettség alá az a mezőgazdasági őstermelő, aki
a)    az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személy vagy gazdálkodó család kiskorú tagja;
b)    saját jogú nyugdíjas, vagy olyan özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki az öregségi nyugdíj-korhatárt betöltötte;
c)    egyéb jogcímen – ide nem értve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (például megbízás) munkát végzőt és a választott tisztségviselőt – biztosított.

Az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt vagy gazdálkodó család kiskorú tagját eleve kiveszi a törvény a biztosítás hatálya alól, de csak őket. Vagyis: saját jogán lehet mezőgazdasági őstermelő egy 16. életévét betöltő személy! 

A nyugdíjasok szintén nem számítanak biztosítottnak, de rajtuk kívül is csak azok lehetnek biztosítottak, akik mintegy élethivatásszerűen végzik mezőgazdasági őstermelői tevékenységüket. Aki például munkaviszonyban áll, szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik, egyéni vagy társas vállalkozó, mezőgazdasági őstermelőként már nem eshet biztosítási kötelezettség alá. Egy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (például megbízás) vagy egy választott tisztség (mondjuk felügyelő bizottsági tagság, egyesületben vállalt tisztség) azonban nem kizáró tényező (Tbj. 5. § (1) bekezdés i) pont).

Saját jogú nyugdíj az öregségi nyugdíj (ide értve a nők 40 évi jogosultsági idejére tekintettel még a nyugdíjkorhatár előtt megállapított öregségi teljes nyugdíjat is). Saját jogán nyugdíjas tovább az is, aki a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban, illetve a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT–állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

A korhatár előtti ellátás, az átmeneti bányászjáradék, a szolgálati járandóság, a rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás nem nyugdíj! Ezek a személyek – az egyéb feltételek megléte mellett – mezőgazdasági őstermelőként biztosítási kötelezettség alá esnek. Nyugdíjasnak majd csak attól az időponttól minősülnek, amikor az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor ezt az ellátást átalakítják öregségi nyugdíjjá.

Ki minősül biztosítottnak?

A biztosítási kötelezettség alá eső mezőgazdasági őstermelők között három csoportot kell megkülönböztetnünk:
a)    tevékenységet kezdő mezőgazdasági őstermelő;
b)    tevékenységet kezdőnek nem minősülő olyan mezőgazdasági őstermelő, akinek a tárgyévet megelőző évben a mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből származó bevétele meghaladta a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt;
c)    tevékenységet kezdőnek nem minősülő olyan mezőgazdasági őstermelő, akinek a tárgyévet megelőző évben a mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből származó bevétele nem haladta meg a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt.

A mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatár évek óta 8 millió forint.

Kezdő mezőgazdasági őstermelő az a személy, aki a tárgyévet megelőző évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek (Tbj. 4. § x) pont). Az ilyen személynek nyilván nem is lehet előző évi mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó bevétele!

A b)–c) pontok szerinti értékhatárt az Szja tv. 3. § 19. pontja tartalmazza. A mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatár számításánál a tárgyévben érvényes bevételi értékhatárt kell figyelembe venni (Tbjvr. 6/C. §).
Abból a szempontból, hogy az őstermelői bevétel eléri-e a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt, figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatást. Nem kell tehát beszámítani az uniós támogatásokat sem (ezeket nem lehet beszámítani a járulék alapjába sem).

A mezőgazdasági őstermelő biztosítási és ennek következtében járulékfizetési kötelezettsége
-    az őstermelői igazolványban feltüntetett időponttól az igazolvány visszaadása napjáig;
-    gazdálkodó család tagja esetében a családi gazdaság nyilvántartásba vétele napjától a nyilvántartásból való törlés napjáig; illetőleg
-    biztosítást kizáró körülmény (kiskorúság, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony kivételével biztosítással járó jogviszony, nyugdíj) megszűnését követő naptól e biztosítást kizáró körülmény bekövetkezésének napjáig áll fenn.

Megszűnik a biztosítás akkor is, ha a mezőgazdasági őstermelő kilép a családi gazdaságból vagy a közös őstermelésből (Tbj. 10. § (3) bekezdés).