Agro-ökológiai Program (AÖP): vízmegtartást szolgáló önkéntes gyakorlatok

A 2025-től elérhető agro-ökológiai program célja, hogy a gazdálkodók önkéntes vállalások révén járuljanak hozzá a környezeti és vízgazdálkodási célok teljesítéséhez. A program keretében számos, vízmegtartást segítő gyakorlat választható, amelyek az AÖP pontértéket is növelik. Ezek a módszerek kiegészítik a HMKÁ-előírásokat, és tényleges agronómiai előnyöket jelentenek az aszálykezelés és a talajmegőrzés területén.

Vízgazdálkodás, aszálykárok kezelése című különszámunkban az alábbi kérdésekre is választ kap:

• Miért fontos a vizes élőhelyek és tőzeglápok megőrzése?
• Miért fontos felszíni vizek mentén vízvédelmi sávok kialakítása?
• Miért fontos a talajromlás és a talajerózió kockázatát csökkentő talajművelés és a lejtő dőlésszögének figyelembevétele?
• Miért fontos a minimálisan megkövetelt talajborítás a fedetlen talaj elkerülésére a legérzékenyebb időszak(ok)ban?
• A HKMÁ előírásai nemcsak a víz megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a szénmegőrzéshez és szénmegkötéshez is – de miért is fontos ez?
• Szakmailag miért indokolt az AÖP gyakorlatait választani?
• Mit ellenőriz a Kincstár?
• Milyen szankciókkal jár az eltérés?
• Miért volt szükség a szigorításra?
• Miért fontos a földhasználatváltás támogatása

Milyen gyakorlatokat ismer el az AÖP?

Az AÖP-ben 2024-ben az alábbi vízmegőrzési gyakorlatok szerepeltek a választható lehetőségek között. Ezek várhatóan 2025-ben is alkalmazhatók lesznek:

• Másodvetés vetése és fenntartása legalább 60 napig: A növényborítás biztosításával a párolgás csökkenthető, a talajszerkezet pedig javul.
• Talajtakarást biztosító mulcsréteg kialakítása: A szármaradványokat a felszínen kell hagyni, ez segíti a vízmegtartást és a szervesanyag-visszapótlást.
• Sekély tarlóhántás, a tarló legalább 50%-ának megtartásával: A részben fedett talaj felszínének bolygatása minimális, ezáltal az erózió mérséklődik.
• Sorközök kaszálása legalább egyszer: Ez a gyakorlat a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken alkalmazható, és hozzájárul a gyomosodás visszaszorításához anélkül, hogy a talajt bolygatnánk.
• A szántás elhagyása: A forgatás nélküli művelés csökkenti a szerkezetromlás esélyét, javítja a vízmegtartást és támogatja a talaj biológiai sokféleségét.

Kapcsolódó

Feltételesség vízvédelmi előírásai

2025-től szigorodnak a területalapú támogatások feltételei – felkészült már a változásokra? A HMKÁ-előírások vízvédelemre vonatkozó pontjai még nagyobb hangsúlyt kapnak: vetésváltási kötelezettség, talajborítás nyáron, erózió elleni védekezés és vizenyős területek korlátozott használata is szerepel az új szabályok között. Ha szeretné elkerülni a támogatás megvonását, érdemes áttekinteni, milyen előírásoknak kell megfelelnie 2025-től.

Gyakorlati haszon a támogatási rendszerben is

A vízmegtartást szolgáló AÖP-gyakorlatok előnyösek agronómiai szempontból, és jól illeszthetők a HMKÁ 6 előírásaihoz is, mert segítik a talajborítás fenntartását a nyári időszakban. Ezen gyakorlatok alkalmazása esetén a gazdálkodók AÖP-támogatásra lehetnek jogosultak, ha teljesítik az előírt feltételeket. Érdemes tehát a termesztéstechnológiai döntéseket úgy meghozni, hogy azok egyszerre járuljanak hozzá a talaj vízháztartásának megőrzéséhez és a támogatási lehetőségek kihasználásához.

Mire kell figyelni a gyakorlatok alkalmazásakor?

Az AÖP-gyakorlatok ugyan önkéntesek, teljesítésükre szigorú adminisztratív és ellenőrzési szabályok vonatkoznak. Fontos, hogy a gazdálkodók pontosan dokumentálják az alkalmazott módszereket, főként a másodvetés idejét és időtartamát, a mulcsborítás arányát, illetve a tarlómaradványok meglétét.

Ezek a gyakorlatok az aszályos időszakokra való felkészülés szempontjából is kiemelt jelentőségűek, hiszen a vízveszteség mérséklése és a talajkondíció fenntartása hosszú távon is növeli a termésbiztonságot.