Feltételesség vízvédelmi előírásai: mit kell teljesíteni a területalapú támogatásokért 2025-től?
Olvasási idő: 6 perc
A területalapú támogatások igénybevételének alapfeltétele 2025-től a feltételességi előírások, köztük a HMKÁ-k teljesítése. A vízvédelmi és talajvédelmi előírások szigorodtak. A gazdálkodóknak olyan módszereket kell alkalmazniuk, amelyek javítják a talaj állapotát, óvják a vízbázisokat, és megfelelnek a környezeti előírásoknak. Ehhez nélkülözhetetlen a MePAR-fedvények rendszeres követése, valamint a HMKÁ-rendszer változásainak szakértői nyomon követése is.
A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) kötelező előírásai
2023-tól minden közvetlen kifizetésben és egyéb érintett támogatásban részesülő mezőgazdasági szereplő számára kötelező a feltételességi előírásrendszer, más néven a HMKÁ (Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot) betartása. A HMKÁ összesen 8 célterületet ölel fel, amelyek közül öt előírás közvetlenül vagy közvetve a vízmegőrzéshez és a vízminőség-védelemhez járul hozzá. Ezeket a szabályokat a 2025-től induló támogatási időszakban is kötelező lesz betartani.
Vízgazdálkodás, aszálykárok kezelése című különszámunkban az alábbi kérdésekre is választ kap:
- Miért fontos a vizes élőhelyek és tőzeglápok megőrzése?
- Miért fontos felszíni vizek mentén vízvédelmi sávok kialakítása?
- Miért fontos a talajromlás és a talajerózió kockázatát csökkentő talajművelés és a lejtő dőlésszögének figyelembevétele?
- Miért fontos a minimálisan megkövetelt talajborítás a fedetlen talaj elkerülésére a legérzékenyebb időszak(ok)ban?
- A HKMÁ előírásai nemcsak a víz megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem a szénmegőrzéshez és szénmegkötéshez is – de miért is fontos ez?
- Szakmailag miért indokolt az AÖP gyakorlatait választani?
- Mit ellenőriz a Kincstár?
- Milyen szankciókkal jár az eltérés?
- Miért volt szükség a szigorításra?
- Miért fontos a földhasználatváltás támogatása
HMKÁ 2 – Vizes élőhelyek és tőzeglápok megőrzése
A HMKÁ 2 előírás célja a vizes élőhelyek, különösen a tőzeglápok megőrzése, mivel ezek kiemelkedő szerepet játszanak a vízháztartás szabályozásában és a szénmegkötésben. A lecsapolt tőzeges területek jelentős CO2-kibocsátása miatt 2025-től a MePAR-ban kijelölt vizenyős területeken korlátozások lépnek életbe: tilos a szántás, a vízelvezetés, valamint a 25 cm-nél mélyebb talajművelés, gyep esetén pedig a szántóvá alakítás. Ugyanakkor kötelező a gyomosodás és az inváziós fajok elleni védekezés. Az intézkedések mintegy 60 ezer hektárt érintenek, hozzájárulnak az aszálykárok mérsékléséhez és a talaj vízmegtartó képességének javításához.
HMKÁ 4 – Vízvédelmi sávok kialakítása a felszíni vizek mentén
A felszíni vizek menti sávok kijelölése és fenntartása fontos eszköze a vízszennyezések megelőzésének. A MePAR rendszerben ezek a sávok grafikusan kerülnek megjelölésre, és az alábbi szabályok vonatkoznak rájuk:
- Felszíni vízfolyásoknál 5 méteres sávot kell kijelölni, amely bizonyos kis parcellák esetén 3 méterre csökkenthető.
- Völgyzáró gátas halastavak mentén szintén 5 méteres védősávot kell fenntartani.
- 5000 m² feletti állóvizek esetén a partvonaltól számított 20 méterig kell biztosítani a vízvédelmet.
Ezeken a területeken tilos műtrágyát, szervestrágyát, növényvédő szereket, illetve talajkondicionáló anyagokat kijuttatni.
HMKÁ 5 – Talajromlás és talajerózió elleni védekezés
A HMKÁ 5 előírás a talajerózió és -romlás megelőzését szolgálja, elsősorban a vízgazdálkodás és a termőképesség védelme érdekében. A 12%-nál meredekebb lejtésű területeken tilos kapásnövényeket vagy őszi káposztarepcét 24 cm-nél nagyobb sortávolságra vetni, kivéve ha a gazdálkodó direktvetést, szintvonalas művelést vagy erózióvédelmi sávokat alkalmaz. Az előírás azért is indokolt, mert Magyarországon a talajlehordás mértéke elérheti a 40 tonna/hektár/év értéket, miközben a termőréteg pótlása évszázadokat venne igénybe.
Agro-ökológiai Program: vízmegtartás
Az Agro-ökológiai Program keretében választható gyakorlatok, mint a másodvetés, a mulcs meghagyása vagy a talajtakarás fenntartása, hozzájárulnak a talaj vízmegtartó képességének javításához és a klímakockázatok mérsékléséhez. A megfelelő technológiai döntések összhangban állnak a támogatási rendszer elvárásaival is.
HMKÁ 6 – Minimálisan megkövetelt talajborítás
A fedetlen talaj nyáron fokozottan ki van téve a kipárolgásnak, eróziónak és szerkezetromlásnak, ezért 2025-től július 15. és szeptember 30. között kötelező a talaj borításáról gondoskodni. Ezt meg lehet valósítani tarlóval, másodvetéssel, mulcsozással vagy sekély tarlóhántással. A szabályozás előírja, hogy a nyári betakarítás és az őszi vetés között legfeljebb egy hónapig maradhat a talaj fedetlenül, még pihentetett terület esetében is. Az intézkedés segíti a talaj nedvességtartalmának megőrzését, mérsékli a párolgási veszteséget, és hozzájárul a szervesanyag-tartalom fenntartásához.
HMKÁ 7 – Vetésváltás és terménydiverzifikáció
A vetésváltás vagy a növénytermesztés diverzifikációja kötelező előírás, mivel hozzájárul a talajszerkezet megőrzéséhez, csökkenti a növényvédelmi kockázatokat és javítja a vízháztartást. Kivételt csak a víz alatt álló kultúrák képeznek. Az intézkedés vízvédelmi és szénmegőrzési szempontból is jelentős, mivel az azonos növények egymás utáni termesztése gyorsítja a talaj szervesanyag-veszteségét.
