Fizetés kezelése Közösségen belüli termékbeszerzésnél
Olvasási idő: 7 perc
Közösségen belüli termékbeszerzés tényállása az alábbi eseteket foglalja magában: terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy az értékesítő olyan adóalany, aki (amely) nem alanyi adómentes minőségében jár el; vagy új közlekedési eszköz (Áfa tv. 259. § 25. pont) beszerzése; vagy jövedéki terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy a beszerzés után jövedékiadó-fizetési kötelezettség keletkezik.
Adójogi értelemben nem valósul meg Közösségen belüli termékbeszerzés, ha az eladó saját tagállamában hatályos szabályozás szerint az Irányelv 282–292. cikkeiben foglaltaknak megfelelő adómentességben részesül. Az Irányelv említett rendelkezései az áfatörvényben biztosított alanyi adómentességgel tartalmában azonos adójogi státusról rendelkezik. Ennek következtében, ha az eladó alanyi adómentes minőségében járt el az értékesítés során, akkor a beszerzés után a belföldi áfaalany vevőt nem terheli a fizetendő adó megállapításának kötelezettsége.
Tehát a közösségi termékbeszerzés tényállása akkor állhat fenn, ha az eladó értékesítésével összefüggésben nem élvez adóalanyisága szerinti tagállamban alanyi adómentességnek megfelelő státust.
A Közösségen belüli termékbeszerzés adójogi tényállása az alábbi alapelveken nyugszik.
Termék beszerzése valósuljon meg
Akkor valósulhat meg Közösség belüli termékbeszerzés, ha az ügylet tárgya birtokba vehető dolog. Ezáltal Közösségen belül termékbeszerzés olyan ügylet lehet, ahol az eladó részéről termékértékesítés valósul meg.
Minősítés egyértelműsége
A termék beszerzését mindig minősíteni kell az ügylet körülményei alapján.
Alapelv, hogy a termék beszerzése belföldi termékbeszerzés vagy Közösségen belüli termékbeszerzés, illetve termékimport. Nem történhet meg, hogy a termék beszerzése többféle megítélés alá esik.
A beszerzett termék a beszerzés helye szerinti tagállam területéről más tagállamba kerül
Közösségen belüli termékbeszerzés kizárólag akkor valósulhat meg, hogy az ügylet következtében a termék egyik tagállamból másik tagállamba kerül. Amennyiben az ügylet során a termék a beszerzés helye szerinti tagállamban marad, akkor nincs szó Közösségen belüli termékbeszerzésről.
Tegyük fel, hogy egy magyar cég egy román cégtől vásárol irodaszereket.
A román cég rendelkezik magyar adószámmal, amelynek úgynevezett megyekódja „51”.
A román cég magyar adószáma alatt állította ki a számlát és abban 27% áfát számított fel, mivel az irodaszereket ceglédi raktárában tárolta az értékesítésig, s onnan fuvarozta el a magyar cég telephelyére.
A beszerzés nem tekinthető Közösségen belüli termékbeszerzésnek, mivel az irodaszereket belföldről belföldre fuvarozták.
Ellenérték megléte
Az Áfa tv. kizárólag az ellenérték fejében megvalósított Közösségen belüli termékbeszerzést adóztatja. Amennyiben egy belföldi áfaalany más tagállambeli vállalkozástól ingyen kap terméket, akkor nincs szó közösségi termékbeszerzésről, ezáltal nem kell fizetendő áfát megállapítani, s levonható áfa sem keletkezhet.
Ha egy belföldi áfaalany, vagy egy vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, vagy nem áfaalany jogi személy egy más személytől az EU-n belül ingyen kap egy új közlekedési eszközt, akkor ezen beszerzése után nem kell fizetendő áfát megállapítani, s levonható áfa sem keletkezhet.
Fizetés megítélése az általános forgalmi adó vonatkozásában
Gyakori eset, hogy termék más tagállamból történő beszerzésénél a belföldi áfaalany vevő előleget fizet az értékesítő részére.
Az előleg adójogi megítélését abból kiindulva kell elvégezni, hogy az Áfa tv. 63. §-a hogyan állapítja meg az adófizetési kötelezettséget.
Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.
E rendelkezés az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját nem a teljesítés időpontjához köti, azonban az adófizetési kötelezettség keletkezésének „végső” időpontja a teljesítéshez kapcsolódik.
Ha a teljesítés és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja között a beszerző Áfa tv. szerinti jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy tartozását ellenérték fejében átvállalják, akkor az előbbi esetben az adófizetési kötelezettség a jogállás-változást megelőző napon, utóbbi esetben a tartozás átvállalásakor keletkezik.
Az adófizetési kötelezettséget megállapító szabályok nem kapcsolnak az értékesítő részére teljesített fizetéséhez semmiféle jogkövetkezményt nem állapít meg, függetlenül attól, hogy a fizetésre a teljesítést megelőzően, vagy a teljesítést követően kerül sor.
Tehát nemcsak az előleg fizetésekor, hanem bármely jogcímen teljesített fizetéskor nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Tegyük fel, hogy a felek abban állapodnak meg, miszerint a belföldi áfaalany vevő az eladóval közösen meghatározott vételár felét a szállítási határnapot megelőzően ügyvédi letétbe helyezi.
Az ügyvédi letétbe fizetett pénzösszeg nem minősül az Áfa tv. 59. §-a alapján előlegnek, mivel azt az eladó ténylegesen nem realizálta. Ennek nincs jelentősége, mivel az Áfa tv. 63. §-a a fizetéshez az adófizetési kötelezettség keletkezését nem köti.
Előzőekben tisztáztuk, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnél a fizetés nem adóztatási pont. Ebből az a következik, hogy az eladó részére fizetett összeget az áfa bevallásban nem kell a Közösségen belüli termékbeszerzés adóalapjaként figyelembe venni és ilyen jogcímen bevallani.
Továbbá az eladó részére fizetett összeget az összesítő nyilatkozatban sem kell szerepeltetni.
Előfordulhat, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnél az értékesítő részéről pénzbeni visszatérítés valósul meg az eladó részére.
Ebben az esetben is elmondható, hogy az értékesítő általi visszatérítéshez sem kapcsolódik adóhatás. Ennek következtében az értékesítő általi visszatérítéshez az adóalap utólag csökkenését nem lehet kötni, a visszatérített összeget nem lehet az áfa bevallásban az adóalap csökkentéseként elszámolni, a visszatérített összeggel az összesítő nyilatkozatot nem lehet helyesbíteni.
Az előzőekben leírtak a számvitel elszámolásra nem vonatkoznak. Amennyiben a teljesítést megelőzően a belföldi adóalany vevő előleget fizetett a más tagállambeli áfaalany eladó részére, akkor azt adott előlegként kell könyvelni, függetlenül attól, hogy a fizetett előleg általános forgalmi adó alapját nem képezi.
A Közösségen belüli beszerzés adójogi tényállásának hiányában adófizetési kötelezettség tényállása nem valósul meg, akkor adófizetési kötelezettség sem keletkezik, függetlenül attól, hogy a beszerző részéről fizetés valósult meg.
Amennyiben ennek ellenére az áfabevallásban ilyen jogcímen adóalap és fizetendő adó (2665. sz. bevallás 11–16. sor), az összesítő nyilatkozatban (elvileg az áfabevallásban bevallott adóalappal egyező összeg) szerepel, akkor a jogalap nélkül bevallott adóalapot és fizetendő adót tartalmazó bevallást önellenőrzés útján korrigálni kell, a bevallott adóalapot és fizetendő adót a tévesen bevallott adóalappal és a fizetendő adóval csökkenteni kell, az összesítő nyilatkozatban ezt a tételt és azzal kapcsolatban feltüntetett adóalapot törölni kell.
Abban az esetben, ha a teljesítés részben, vagy egészben utólag meghiúsul, akkor viszont az adóalap utólagos csökkenéséről van szó. Ebben az esetben az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja irányadó, amely szerint az adóalap csökkentését legkorábban akkor lehet elszámolni, amikor a vevő rendelkezésére áll az eredeti számlát korrigáló számla.
Tegyük fel, hogy „A” magyar cég 100 db műszaki berendezést rendelt meg „B” német cégtől.
„B” német cég által megbízott fuvarozó a 100 db műszaki berendezést 2026. június 20-án leszállította „A” cég budapesti telephelyére. Az értékesítésről „B” cég a számlát 2026. június 22-én állította ki, amelyet „A” cég 2026. június 24-én vett kézhez.
A műszaki berendezéseket „A” cég folyamatosan vette használatba, a használatba vétel során „A” cég azt tapasztalta, hogy 10 db berendezést nem megfelelően működik, amelyeket 2026. augusztus 15-én visszaküldött „B” cégnek. „A” cég a jóváíró számlát 2026. augusztus 22-én állította ki, azt „A” cég 2026. augusztus 26-án vette kézhez.
Az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján „A” cég (mint 2026-ban havi áfa bevallásra kötelezett) az adóalap és a fizetendő áfa csökkenését 2026. augusztus havi áfa bevallásában számolhatja el legkorábban.
Az Áfa tv. 153/C. § (3) bekezdése értelmében a levonható áfa csökkenését ugyanabban az áfa bevallásban kell elszámolni, mint amelyben a fizetendő áfa csökkenése elszámolásra került.
Lényeges szabály, hogy az adóalap és a fizetendő áfa csökkenésének elszámolásánál az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában, azaz 2026. június 22-én érvényes árfolyamot kell alkalmazni.
