Megszavazták a Munka Törvénykönyve módosítását
Olvasási idő: 3 perc
December 12-én az Országgyűlés megszavazta a Munka Törvénykönyve módosítását - a bizottsági jelentések, valamint az összegző módosító javaslatok tárgyalását követően.
Az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága december 6-án tárgyalta a törvényjavaslatot, valamint értékelte a vállalkozásfejlesztési bizottság által benyújtott módosító javaslatot és arról állást foglalt. Emellett további módosításra irányuló szándékot fogalmaztak meg és fogadtak el a honatyák.
Nem fogadták el a vállalkozásfejlesztési bizottság azon módosító javaslatát, hogy az idényjellegű munkánál, a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottaknál és a több műszakos munkarendben foglalkoztatottaknál havonta legalább kettő heti pihenőnapot kellene beosztani. A törvényalkotási bizottság az előterjesztő eredeti javaslatát támogatta, ami havi egy kötelező heti pihenőnap beosztásáról szólt.
A vállalkozásfejlesztési bizottság azon javaslatát sem támogatták, hogy a munkavállaló csak írásban járulhatna hozzá a vele közölt munkaidő-beosztás módosításához.
A fentiek nyomán december 12-én az alábbi rendelkezéseknek megfelelően fogadta el a képviselők többsége a munkajogi kódex módosítását.
Önként vállalt többletmunka
A törvényalkotási bizottság meghagyná azt a most hatályos szabályt, hogy teljes munkaidő alkalmazása esetén 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el éves szinten, azonban bevezetné az egészségügyi szektorban már ismert „önként vállalt többletmunkát”, amellyel további 150 órával lenne növelhető az elrendelhető rendkívüli munkaidő.
Az „önként vállalt többletmunkáról” a munkavállalónak és a munkáltatónak írásban kell megállapodnia, amely megállapodás a naptári év végére mondható fel. A megállapodásról nyilvántartást kell vezetnie a munkáltatónak.
Az önként vállalt többletmunka munkaidejét a munkaidő-nyilvántartásban fel kell tüntetni és abból meg kell tudni állapítani, hogy „önként vállalt többletmunkáról” vagy a klasszikus rendkívüli munkaidőről van szó.
A rendkívüli munkaidő felső korlátja
Továbbra is hatályos marad az Mt. előírása, miszerint 250 óra helyett 300 óra éves rendkívüli munkaidő elrendelhető, ha arról kollektív szerződésben megállapodtak a felek. Elvetették a vállalkozásfejlesztési bizottság módosító javaslatát, hogy 400 óráról lehessen így megállapodni. Az Mt. olyan rendelkezéssel egészül ki, hogy amennyiben létezik ilyen tartalmú kollektív szerződés - azaz a 250 órától felfelé való eltérést engedő kollektív megállapodás – akkor az ettől való további eltérésről már csak a munkavállaló és a munkáltató állapodhatna meg.
Azaz összességében négyszáz óra lehet a rendkívüli munkaidő éves maximuma, csak az előterjesztő eredeti javaslata szerint ez külön megállapodás nélkül, az Mt. főszabályából következő maximum időkeret lenne, míg a vállalkozásfejlesztési bizottság ezt akkor tette volna lehetővé a munkáltatónak, ha a főszabálytól magasabb mértékű időkeretről kollektív szerződésben megállapodtak az érdekképviseletekkel, a törvényalkotási bizottság módosító javaslata pedig a két előző megoldás kombinációja volt. Azaz kell egy kollektív megállapodás, ami legfeljebb 300 óráról szólhat és kell a munkavállalóval ezen felül egy külön megállapodás, ami a további (legfeljebb) 100 önként vállalt többletmunkáról szólna.
Mind az így vállalt többletmunkát, mind ezt a megállapodást a munkáltatónak nyilván kell tartania.
A munkavállalót az önként vállalt többletmunka nem vállalása miatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés. A munkáltató általi felmondásnak nem lehet kizárólag az az indoka, hogy az önként vállalt többletmunkáról szóló megállapodást a munkavállaló felmondta.
Órabéres munkavállaló bérelszámolása egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén
A törvényalkotási bizottság egy további javaslattal kívánta a munkavállaló érdekeinek védelmét erősíteni. Eszerint, ha kollektív szerződéssel a főszabálytól hosszabb időtartamú (legfeljebb harminchat hónapos) munkaidő-keretben dolgozik egy órabéres munkavállaló, akkor a munkabér elszámolása és kifizetése tekintetében is csak kollektív szerződés engedhet eltérést. Tehát a munkáltatő csak úgy állapodhat arról, hogy a munkabért nem az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok száma, valamint a napi munkaidő az alapján számolja el és fizeti ki (hanem az adott hónapban tényleges teljesített munkaidő alapján), ha az erről való kétoldalú megállapodást kollektív szerződés is megengedi.
