Szívességi munka vagy burkolt adócsalás?
Olvasási idő:
A szívességi munkavégzés napjainkban is használt fogalom, sokan azonban tévesen azt gondolják, hogy a munkaügyi hatóság ezt „bünteti”. A jogszerű szívességi munkát a törvény nem szankcionálja, mivel ellenérték nélkül, segítségképpen történik, nagyrészt rokoni, baráti kapcsolatokon alapul. Ezt a fajta munkavégzést ugyanakkor csak nagyon keskeny mezsgye választhatja el a jogszerűtlen munkavégzéstől, ami már komoly munkajogi kérdéseket vethet fel egy ellenőrzés során.
Manapság is gyakran előfordul, többnyire kisebb közösségekben, főként alkalmi jellegű idénymunkáknál (pl. szüret). Sokszor évek alatt kialakított szokások szerint történik a viszonossági alapú munkavégzés, melynek célja egyben a találkozás, a kikapcsolódás is. Jellemzően a mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkáknál, építőiparban, kiskereskedelmi egységekben fordul elő, vagy például családi házak építése során.
A szívességi munka és a jogszerűtlen foglalkoztatás elhatárolása során az egyik legfontosabb tényező az ellenérték meghatározása. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) egyértelműen megfogalmazza, hogy nem minősíthető a tevékenység a munkajog hatálya alá tartozónak, amennyiben ellenérték nem állapítható meg. A munkaviszony központi eleme ugyanis, hogy egy adott személy (a munkavállaló) munkaerejét áruba bocsátják; a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak pedig olyan jogviszony minősül, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték (munkadíj, munkabér) fejében végzett munka. Fontos azonban tudni, hogy a munkavégzés ellenértékeként megjelenő bármilyen juttatás munkabérnek minősül, így a munka díjazásaként jelenik meg, ha a dolgozó korábbi – konkrétan meghatározott – tartozásának összegét dolgozza le előre megbeszéltek alapján.
A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni (szociális) juttatás is ellenérték lehet; így „fizetésnek” tekintjük, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát stb. kap munkájáért. Ugyanakkor nem tekintjük munkabérnek, ha a jelenlévők gesztus értékű a viszonzást kapnak.
A hatóság mindig egyedileg ítéli meg az esetet, az általános elveknek megfelelően megvizsgálja az esetlegesen fennálló jogviszony tartalmát, hiszen a felek egyező akarata nem elegendő a munkavégzés szívességnek tekintéséhez. A munkavégzést leplezni kívánók gyakran hivatkoznak segítségnyújtásra, de a tapasztalatok alapján a munkaügyi hatóság könnyen, egyértelműen meg tudja állapítani, hogy valóban családi, baráti segítségről van szó; ilyen esetekben természetesen munkaügyi eljárás lefolytatására nem kerül sor.
Ha vita merül fel, akkor az olyan tényezők is számításba jönnek (ha már felmerül valamilyen ellenérték a munkáért), mint például a családi kötelék kérdése. Hozzátartozókról ugyanis csak akkor lehet szó, ha ez a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) értelmében is megállapítható, vagyis: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbefogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa (vagyis a jegyes, vagy a testvér élettársa nem tartozik ebbe a körbe a Ptk. értelmező rendelkezései szerint).
Ha a felek baráti kapcsolatra hivatkoznak, akkor ennek bizonyítására is kötelesek. A hatóság ebben az esetben a további tartalmi elemek körültekintő vizsgálatával tehet helyes megállapításokat. Az ellenértéken túl alapvető elhatároló tényező, hogy szívesség alapján végzett munka esetén függési viszonyról semmilyen esetben sem lehet beszélni, valamint, hogy általában alkalmi jellegű, néhány órás munkákról van szó. Fontos tudni, hogy a munkavégzés minősítésének megalapozatlan voltát az ügyfélnek (foglalkoztatónak, munkáltatónak) kell bizonyítania, a bizonyítási teher ebben az esetben tehát őt terheli. Ehhez a Met. értelmében a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka ellenérték nélkül történt.
A foglalkoztatónak kell tehát bizonyítania, hogy a számára végzett munka ellenérték nélkül, szívességi alapon történt. Az Ákr. eljárási szabályai alapján bizonyítási indítványt tehet az eljárás során, az ennek alapjául szolgáló tényeket viszont ő köteles biztosítani. Amennyiben a rokoni kapcsolatra, szívességi munkára a helyszíni ellenőrzés során semmilyen jel, nyilatkozat nem utalt (valamint a munkaviszonyra jellemző tartalmi elemek fennállnak) akkor a hatóság köteles a munkaviszony fennállását megállapítani a munkavállaló érdekében.
Ha a hatóság a helyszínen egyértelműen meg tudja állapítani, hogy az ott lévők szándéka a segítségnyújtás volt és a munkát végzők a végzett tevékenységért ellenszolgáltatást nem kaptak, akkor nem kerül sor munkaviszony megállapítására.
