Az egyszerűsített foglalkoztatás ellenőrzési tapasztalatai

Az egyszerűsített foglalkoztatás a rugalmas foglalkoztatás egyik formája, melyet az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) szabályoz. Az Efo tv. számos könnyítést tartalmaz a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján történő munkavégzéshez képest.
Az Efo tv. hatálya alatt idénymunka (mezőgazdasági, turisztikai) és alkalmi munka végezhetők a törvény által meghatározott tartamban (120 nap vagy 90 nap/év). Az idénymunka és az alkalmi munka kivételes foglalkoztatási formának tekinthetők az Mt. szabályai szerint megvalósuló foglalkoztatáshoz képest.

Ellenőrzési tapasztalatok

Azokban az ügyekben, amikor az adóhatóságok elfogadták az egyszerűsített foglalkoztatás fennállását, a munkavállaló sikerrel bizonyította, hogy a bejelentett időnél magasabb óraszámban dolgozott a munkáltatónál, ezért a munkáltatót elmaradt munkabér megfizetésére kötelezték.

Az Mt. 202. § (2) bekezdése és az Efo tv. 3. § (1) bekezdése szerint az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a felek megállapodása alapján a munkáltató Efo tv. 11. § szerinti meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik. A felek tudattartalmának ki kell terjednie arra, hogy egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesítettek munkaviszonyt, függetlenül attól, hogy azt az adóhatóságnak bejelentették-e. Ugyanakkor az Efo tv. 2. § (2) bekezdésében foglalt időkorlátot meghaladó időtartamra létesített munkaviszony nem minősülhet egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonynak.

Több vizsgált ügyben is megállapítható volt az Efo tv. szabályainak megsértése. 

A munkavégzés állított időtartamából levont következtetése szerint a munkavállaló munkavégzésének tartama naptári évre vetítve meghaladta az Efo tv. 2. § (3) bekezdésében írt 90 naptári napos időkorlátot, ezért a felek között fennálló jogviszonyt munkaviszonyként került értékelésre. 

Egy másik ügyben a felek „egyszerűsített munkaszerződés” elnevezésű okiratot írtak alá, azonban a munkáltató nem tett eleget az Efo tv. 11. §-ban foglalt bejelentési kötelezettségének. 

Az egyik vizsgált ügyben a munkáltató a munkavállalót egymást követő 2 napra egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentette, majd a két nappal későbbi ismételt munkavégzésének bejelentését elmulasztotta. A hatósági ellenőrzés a munkavállaló 3. napi foglalkoztatását munkaviszonynak minősítette és megállapította, hogy az atipikus munkaviszony létesítésére vonatkozó szerződéses akarat és nyilatkozat hiányzott. 

Az egyszerűsített foglalkoztatás és a munkaerőkölcsönzés

Az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony munkaerőkölcsönzés céljából is létesíthető, az Mt. 201-203. §-ok alkalmazását az Mt. 222. §-a nem zárja ki. Azt azonban, hogy azonos felek között egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony és egy további munkaviszony párhuzamosan álljon fenn, az Mt. – az erre irányuló munkaszerződés érvénytelenségének kimondásával – kifejezetten tiltja, ahogyan azt is, hogy a felek a közöttük fennálló munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében módosítsák [Mt. 201. § (1)-(2) bekezdés].

Az egyszerűsített foglalkoztatás és az írásba foglalt munkaszerződés kérdése

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy meghatározott feltételek fennállta esetén egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesítsenek egymással. Az Mt. 202. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy egyszerűsített foglalkoztatás vagy alkalmi munka esetén az Mt. 44. §-ában foglalt általános szabályt nem kell alkalmazni, a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, így a munkaviszony a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre. A felek közötti munkaviszony a törvényben meghatározott minta munkaszerződés felhasználásával is létesíthető.
Munkáltató egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül alkalmi munkavállalóként foglalkoztatta a két munkavállalót, és velük a jogviszony létesítése céljából munkaszerződést kötött, ez a munkaszerződés azonban nem az Efo tv. mellékletét képező minta munkaszerződés alapján készült.

Az Mt. 203. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a munka törvénykönyve mely rendelkezései nem alkalmazhatók az egyszerűsített foglalkoztatás esetén, nem tartozik azonban e körbe az Mt. általános teljes napi munkaidő mértékét megállapító 92. § (1) bekezdése, illetve a teljes napi munkaidő felemelésének lehetőségét biztosító 92. § (2) bekezdése. Mindebből következően az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott munkavállaló esetében is – a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás vagy a tulajdonos hozzátartozójaként történő alkalmazását kivéve – napi nyolcórás munkaidőre jön létre a munkaviszony.

A munkaidő-beosztás szabályai

Az egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokat, az Mt. csupán a munkaidő-beosztás közlése és a már közölt beosztás megváltoztatása vonatkozásában mentesíti a munkáltatót az Mt. 97. § (4) és (5) bekezdésében rögzített kötelezettségei alól. Szintén alkalmazandó az alkalmi munkavégzés esetében is az Mt. 107. §-a, amely arról rendelkezik, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőnek, továbbá az Mt. 143. § (2) bekezdése, amely 50% bérpótlék megfizetésére kötelezi a munkáltatót a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként.

Mindezek alapján az egyik ügyben a felek az általános teljes napi munkaidőnek megfelelő nyolc óra munkavégzésben vagy részmunkaidős munkavégzésben állapodhattak volna meg, az Mt. 92. § (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában ennél hosszabb munkaidő megállapítására nem volt lehetőség, attól az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint még a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhetett volna el. Ezt támasztja alá az Efo tv. mellékletében szereplő munkaszerződés-minta is, melyben rögzíteni kell az alkalmi munkavállalók naponta teljesítendő rendes munkaidejét, továbbá legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell tölteni az óra/nap lebontásban azt, hogy mennyi volt az alkalmi munkavállaló által ledolgozott munkaórák száma. Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efo tv. mellékletében szereplő munkaszerződésmintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidőnyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is.

Az Mt. 202. § (1) bekezdése az egyszerűsített foglalkoztatás esetében nem kívánja meg a munkaszerződés írásba foglalását, amennyiben arra mégis sor kerül, úgy annak meg kell felelnie az Mt. általános rendelkezéseinek. 

Az Mt. 145. § (1) bekezdése kizárólag a vasárnapi pótlék, a műszakpótlék, valamint az éjszakai pótlék esetében engedi meg a munkabér akként történő megállapítását, hogy az ezen pótlékokat is magában foglalja. Erre a rendkívüli munka pótléka vonatkozásában nincs lehetőség. Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magába foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul.