Leltározás és mezei leltár őstermelőknél

A leltár részei

Az Szja tv. 5. számú melléklete sorolja fel azon részletező nyilvántartásokat, amelyeket az önálló tevékenységet folytató magánszemélyeknek vezetniük kell: e körbe tartozik a leltár is. Az adótörvény meghatározza az erre érvényes előírásokat is. Eszerint az önálló tevékenységet folytatóknak december 31-i fordulónapra és akkor, ha megszűnik a tevékenységük, el kell készíteniük a leltárt. Természetesen önszántukból megtehetik ezt gyakrabban is.

A leltárt az alábbi csoportok szerint kell felvenni:

anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),
használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
200 ezer forintnál alacsonyabb értékű használatba vett tárgyi eszközök,
áruk (kereskedelmi készletek),
betétdíjas göngyöleg,
alvállalkozói teljesítmények,
saját termelésű készletek:

• befejezetlen termelés,
• félkész és késztermék.

Az őstermelő esetében például befejezetlen termelés a mezei leltár, amiről alább részletesen is szólunk.
A leltározás során a leltárba vételi értéket a beszerzési számlák alapján kell meghatározni, a leltárelem értéke (beleszámít-e az áfa vagy sem) attól is függ, hogy az áfát milyen szabály szerint fizette meg a vállalkozó a beszerzéskor: az általános szabályok szerint, vagy attól eltérően.

Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban

• a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 200 ezer forintnál alacsonyabb értékű eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évben már meglévőket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
• a 200 ezer forintnál nem magasabb értékű használatba vett tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
• a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell felvennie a leltárba.

Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban
a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 200 ezer forintnál alacsonyabb értékű eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évben már meglévőket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;

• 200 ezer forintnál nem magasabb értékű használatba vett tárgyi eszközöket, az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell kimutatnia;
• a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell felvennie a leltárba.

A 4. számú melléklet fentebb hivatkozott mondata szerint „ha az Áfa-törvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az Áfa-törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek közt kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.”

A selejtezést – amiről az Szja-tv. 5. számú mellékletének III. pontja rendelkezik – egyébként célszerűen az egyéni vállalkozó, az őstermelő is a leltározást megelőzően végzi el. Fontos, hogy a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak és az 200 000 Ft beszerzési értéket meghaladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyben le kell írni a selejtezés okát. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni. Ez utóbbi kitétel azért is fontos, mert a leltárba nem szabad felvenni a már selejtezett eszközöket. A vállalkozó számára felesleges – de más vállalkozásnak esetleg még hasznos – eszközöket érdemes eladni. Ennek bevétele akár új eszköz beszerzését is fedezheti – legalább részben.

Fontos tudni, hogy bár az Szja tv. pénzforgalmi személete miatt az adott évben beszerzett (és ki is fizetett) áru, anyag akkor is elszámolható költség, ha csak jövőre értékesíti, használja fel azt a vállalkozó. Ez azonban – ha nem az adóalap megállapításának egyszerűsített módját választja az adózó – az iparűzési adó alapjának számításakor nem érvényes, ott csak a ténylegesen felhasznált készlet „játszik”. Ez a már említett iparűzésiadó-fizetési kötelezettség megállapítása mellett, egyes pályázati adatlapok kitöltésekor is lényeges szempont lehet. Ezért is fontos a pontos leltár, hiszen az alapnyilvántartások – a pénztárkönyv, a naplófőkönyv – csak a készlethez kapcsolódó pénzmozgást rögzíti, de a készlet tényleges felhasználására vonatkozó adatot nem ad.

Befejezetlen termelés az őstermelőnél – a mezei leltár

A mezei leltár összeállítása mellett a mezőgazdasági befejezetlen termeléshez kötődő közvetlen költségek meghatározása még a kettős könyvvitel keretei közt sem könnyű feladat.

Viszont az Szt. meghatározza a forgóeszközök körébe tartozó eszközök kapcsán a „befejezetlen termelés” fogalmát, amely szerint e körbe azok a termékek és befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatások tartoznak, amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak [28. § (2) bekezdése b) pont].

A mezőgazdasági munka, illetve ezen belül a növénytermelés sajátossága, hogy az egyes növények termelési folyamata nem fejeződik be egy naptári éven belül, hanem áthúzódik a következő évre. Emiatt a hozam keletkezésének évét megelőzően is merülnek fel termelési költségek. Könnyű belátni, hogy az éven belül be nem fejeződött termelési folyamat megfelel a befejezetlen termelés fogalmának. Továbbá az sem okoz meglepetést, hogy önköltség-számítási szempontból a mezőgazdasági ágazatban is alapkövetelmény, hogy a termény, termék a termelési folyamat megkezdésétől annak befejezéséig viselje az előállításával összefüggő összes termelési költséget. Ez a feladat pedig az adott évben felmerült, és a további éveket érintő növénytermelési költségek elhatárolásával oldható meg. A befejezetlen növénytermelés költségeit ezért – az alkalmazott költségelszámolási módtól függően – elkülönítetten kell nyilvántartani, illetve gyűjteni.

Miért fontos a számvitel az őstermelőknek?

De, miért is elemezzük a számviteli törvény, a kettős könyvvitel szabályait, ha sem az őstermelők, sem az egyéni vállalkozók nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá? (Bár tegyük hozzá: az Szja tv. is előírja, hogy a naplófőkönyv tartalmát a számvitelről szóló törvénynek az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani.) E kör számára az Szja törvény szolgál(na) elsődleges kiindulópontként e kérdésben is. A baj csak az, hogy e törvény nem nevesíti a mezei leltárt – bár ezt szó szerint az Szt. sem teszi – ráadásul a befejezetlen termelést is csak annyiban említi, hogy az része annak a leltárnak (részletező nyilvántartásnak), amelyet az önálló tevékenységet folytató magánszemélyeknek az adótörvény 5. számú mellékletében foglaltak alapján össze kell állítaniuk. A szó hétköznapi értelemben vett magyarázatából azonban az következik, hogy itt is azt a terméket, szolgáltatást kell e címszó alatt figyelembe venni, ami még nincs kész, így például a még folyamatban lévő növénytermesztés költségeit. A fogalmon tehát ugyanazt érti az őstermelő, az egyéni vállalkozó is, legfeljebb másként fest a könyvelés, ahonnan az adatokat kiemeli ehhez.

Befejezetlen növénytermelésen az év végén, a táblákon lévő, az adott évben vagy azt megelőző években keletkezett kultúrákat, vagy elvégzett munkaműveleteket kell érteni, amelyek a lezárt évet követő év termelésének érdekében történtek, illetve a következő évek termelését szolgálják.

A növénytermelés befejezetlen termelését a következők szerinti csoportosításban leltározzuk:

• őszi vetések,
• tavaszi vetések alá végzett előkészítő munkák,
• befejezetlen zöldségtermelés,
• befejezetlen szőlőtermelés,
• befejezetlen gyümölcstermelés,
• befejezetlen komlótermelés,
• évelő növények telepítése,
• szervestrágyázás,
• zöldtrágyázás,
• talajjavítások,
• ideiglenes öntözőrendszer létesítése,
• rét- és legelőtelepítés,
• egyéb befejezetlen növénytermelés.

A tárgyévben előállított mezei leltár mennyiségét és értékét a táblatörzskönyvek (gazdálkodási napló: ennek vezetése az őstermelő számára nem kötelező, de célszerű, egy még egy esetleges NÉBIH ellenőrzés során is szükség lehet rá, illetve az ennek megfelelő tartalmú nyilvántartásra) és az alapbizonylatok, illetve a kapcsolódó analitikus nyilvántartások alapján kell kimutatni, felvenni.
Az analitikus nyilvántartásnak táblánként, műveletenként, költségtételenként kell adatokat szolgáltatni a mezei leltár összeállításához. (Javasolt, hogy a mezei leltárba felvett munkafolyamatok, munkaműveletek minőségi állapotát határszemle során ellenőrizze az őstermelő, a vállalkozó.)

Az állattenyésztés befejezetlen termelésének leltározása:

• az állattenyésztés befejezetlen termelése a keltetőben lévő tojás.
• a keltetőben lévő tojást közvetett módon, tehát a keltetési napló alapján kell leltározni, illetve a leltárfelvételi bizonylatokra feljegyezni.

Egyéb befejezetlen mezőgazdasági termelés leltározása:

• például a hibridkukorica-vetőmag előállításának év végi befejezetlen termelését a megmunkálási foknak (szárított, morzsolt, tisztított, kalibrált) megfelelő csoportosításban kell a leltárban szerepeltetni. A megmunkálás alá nem vett hibridkukoricát, a morzsolásból nyert csutkát, a tisztításból készletre vett szokvány minőségű kukoricát a késztermékek között kell a leltárban feltüntetni.

A mezőgazdasági ágazatban az általánosan használt leltározási bizonylatok (leltárfelvételi jegy, leltárfelvételi ív) mellett speciális bizonylatokat is célszerű használni a leltározás során.
Ilyen leltározási bizonylatok: a mezei leltár, a több évre ható szervestrágyázás leltára, a termő ültetvények leltára.

Az Szja tv. hatálya alatt a leltárban a befejezetlen termelésnek előállítási áron – az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében – kell szerepelnie. Ehhez a kifizetett – azaz pénzmozgással járó tételek a naplófőkönyv, a pénztárkönyv megfelelő (mondjuk a vetőmagra költött összeg az „Anyag- és árubeszerzés”) rovatból derül ki, de indokolt részletező nyilvántartás – táblatörzskönyv, gazdálkodási napló, illetve ennek megfelelő tartalmú nyilvántartás – vezetése is, mivel a termelési folyamat áthúzódik egyik évről a másikra, illetve a könyvelés adott rovatai egyéb címen felmerült és kifizetett tételeket is tartalmazhatnak.  (Ehhez vásárolhatóak formanyomtatványok, illetve számítógépes programok is készülnek/készültek kifejezetten e célra.)

A teljesség igénye nélkül, a mezei leltár tételei lehetnek:

• őszi mélyszántás: 30 hektár ×8 120 Ft/hektár 243 600 Ft,
• őszi búzavetés: 25 hektár × 105 900 Ft/hektár 2 647 500 Ft stb.

A folyó évi költségekhez az előző évi, kapcsolódó tételek hozzáadásával kapjuk a mezei leltár értékét.

Azt, hogy ezekben az összegekben szerepel-e áfa vagy sem, az attól függ, hogy az áfát az általános szabályok szerint fizeti-e az érintett vagy sem. Az utóbbi esetben a költségek az áfát is tartalmazzák.