Földrajzi árujelzők a hazai jogi szabályozásban
Olvasási idő: 5 perc
A földrajzi árujelzőket valamely táj, helység, illetőleg egy ország területéről származó és ott feldolgozott, illetve előállított olyan termékek megjelölésére használnak, amelyek – különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője alapján – más hasonló termékektől egyértelműen megkülönböztetik.
A földrajzi árujelzők két típusba sorolhatóak. Ha a különleges minőség kizárólag egy adott helyről való származástól függ, de az alapanyag-termeléstől a termék-előállításig nem minden lépés kötődik egy térséghez, földrajzi jelzésről beszélünk, mely az árujelző passzív típusa. Ha a különleges minőség a természeti és emberi tényezők együttes megléte mellett jön létre, és az előállítás folyamata minden lépésében egy földrajzi térséghez kötött, eredetmegjelölésről van szó, mely az árujelző aktív típusa.
A földrajzi árujelző nyilvántartásba vételéhez csatolni kell a termékleírást, melynek tartalmaznia kell a termék megnevezését és bemutatását, a termék előállítási módjának, hagyományos módszerének ismertetését; valamint annak a földrajzi területnek a meghatározását, amelyről származó termék megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják.
A benyújtott termékleírást nemzeti szintű védelem esetében (nem mezőgazdasági termékek esetén) a Magyar Eredetvédelmi Tanács, valamint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, uniós szintű védelem esetén az Európai Bizottság is vizsgálja. A földrajzi árujelző oltalma együttesen és további külön engedély nélkül illeti meg azokat, akik a meghatározott földrajzi területen termelnek, és igazoltan betartják a bejelentett termékleírás előírásait, függetlenül attól, hogy ki igényelte a lajstromozást. Éppen emiatt földrajzi árujelzőre nonprofit helyi érdekképviseleti, szakmai szervezetek nyújtanak be általában kérelmet. Az oltalom a nyilvántartásba vételekor keletkezik és korlátlan ideig tart. A termékleírás betartásának ellenőrzését hazánkban a NÉBIH végzi.
A borok földrajzi oltalmának három kategóriája ismeretes:
- Földrajzi jelzés nélküli borok
- Oltalom alatt álló földrajzi jelzésű bor
- Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű bor
Az évjárat és a fajta jelölése csak akkor megengedett, ha a bor évjárat-, illetve fajta-azonossága igazoltan eléri a 85%-ot. Meghatározott földrajzi eredethez köthető, tehát vala-mely borvidékhez kapcsol-ható, legalább 85%-ban az adott földrajzi területen termett szőlőből készült, a bor készítését az adott földrajzi térségben végzik, valamint borszőlőből, illetve interspecifikus szőlőfajtából állították elő. Minősége és jellemzői alapján kizárólag egy adott föld-rajzi környezethez köthetők, kizárólagosan az adott földrajzi területen termett szőlőből készül, a bor készítését az adott földrajzi térségben végzik, valamint borszőlő-fajtából készül.
Egy „részegítő” példa – a pálinka földrajzi eredetvédelme jogi hátteréről
A szeszes italok – így a pálinka is – európai uniós földrajzi eredetvédelemben részesülnek az Európai Parlament és Tanács 2019/787. rendelete alapján. Az előírások szerint szeszes italnak minősül az az emberi fogyasztásra szánt alkoholtartalmú ital, amelynek különleges íze, aromája van, illetve legalább 15% alkoholtartalommal rendelkezik. Ez alól csak a tojáslikőr képez kivételt, amelynek jogszabály szempontjából előírt alkoholtartalma 14% kell legyen.
Szeszes italok esetén (is) a földrajzi eredetvédelem egyrészt megmutatja, hogy melyik földrajzi területről származik az ital, másrészt annak különleges minősége, íze, hírneve egyértelműen a földrajzi eredetnek tulajdonítható. Ebben az esetben gondolni szükséges a felhasznált, helyben előállított alapanyagra, másrészt a helyi, évtizedek, évszázadok alatt kialakult szakértelemre is. A fent nevezett jogszabály melléklete egyébként meghatározza az Unió területén engedélyezett szeszes italok kategóriáit, illetve kritériumait. 44 kategória közül a pálinka a gyümölcspárlatok közé tartozik, míg a törköly külön kategóriába tartozik. A korábbi jogi szabályozáshoz képest újdonság, hogy egyrészt az előállításhoz, hígításhoz, feloldáshoz kizárólag mezőgazdasági eredetű etil-alkohol használható, vagy más, a rendelet I. melléklet 1–14. kategóriáiba tartozó szeszes ital.
További új elem, hogy adott kategóriába tartozó szeszes ital a nevében hordozza valódiságát.
Vagyis az aromákkal előállított utánzat nem használhatja az adott nevet, hanem a név ki kell egészüljön az „ízű” kitétellel, például „rum ízű szeszes ital”. A szeszes ital kategória kiegészíthető ugyanakkor adott tagállami jogszabályban előírt névvel, földrajzi hivatkozással, a fogyasztók által megszokott névvel, vagy egyéb, speciális kifejezésekkel (például „dry”, vagy „kevert”).
Nem kötelező a címkén feltüntetni az elsődleges összetevő származási országát, vagy eredetének helyét sem. Fontos – és más földrajzi árujelzős védelem alá tartozó termékre nézve is igaz – szabály, hogy az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket bármely olyan gazdasági szereplő használhatja, amely a vonatkozó termékleírásnak megfelelően készített szeszes italt forgalmaz.
Földrajzi árujelzős termékek szempontjából nagyon lényegesek a termékleírások, amelyek a teljesség igénye nélkül tartalmazzák az elnevezést, a kategóriát (szeszes ital esetén), a termék jellegzetességeit és főbb jellemzőit, a földrajzi körzetet, az autentikus előállítási módszereket stb.
Kizárólag olyanok nyújthatnak be európai uniós bejegyzés iránti kérelmet, amelyek adott szeszes itallal foglalkoznak. Tagállami kijelölt hatóság akkor nyújthat be kérelmet, ha az érintett termelők nem tudnak csoportosulást létrehozni. Egyetlen személy vagy szervezet akkor nyújthat be kérelmet, ha ő, vagy ők az egyetlen gyártó, illetve az ital annyira sajátos földrajzi jellemzővel rendelkezik. Kérelem benyújtásától kezdve a tagállam ideiglenes nemzeti szintű védelmet biztosíthat a bejegyzésig, vagy a kérelem elutasításáig. Pálinkák esetén már uniós oltalom alá tartoznak például a szabolcsi almapálinka, az újfehértói meggypálinka, illetve nemzeti oltalom vonatkozik például a pannonhalmi törkölypálinkára.
