Helyben lakó fogalma a földforgalmi törvényben
Olvasási idő: 13 perc
A földforgalmi törvény szabályai között kiemelt jelentőségűek azok a rendelkezések, amelyek a termőföldre vonatkozó adásvételi és haszonbérleti szerződések megkötését, az elővásárlásra illetve elő-haszonbérletre jogosultak körét és a joggyakorlás módját szabályozzák. Külön is kiemelendő a „helyben lakó” fogalmának értelmezése és a kérdésben adott bírósági útmutatás.
A földforgalmi törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról (2013. évi CXXII. törvény) a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek tulajdonjogának megszerzésére és a haszonélvezeti jog alapítására vonatkozó szabályokat állapítja meg.
A földforgalmi törvény hatálya alá a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek tartoznak. Mező- és erdőgazdasági hasznosítású földnek minősül a föld fekvésétől (belterület, külterület) függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva. Földnek minősül fentiek mellett az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve. (Ezek a területek olyan egy hektár alatti földrészletek, amelyek egy erdőtömbhöz tartoznak).
A törvény eltérő rendelkezése hiányában földnek minősül a tanya is. A tanya a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás célját szolgáló lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, továbbá tanyának minősül az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szereplő földrészlet is.
Ha a földrészleten belül – a tanya kivételével – mező- vagy erdőgazdasági művelési ágban nyilvántartott alrészlet van, az alrészlet területnagyságától függetlenül – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a teljes földrészletre alkalmazni kell a földforgalmi törvény rendelkezéseit. Ettől eltérően, ha a földrészlet a halastóként nyilvántartott alrészlet mellett tartalmaz az ingatlan-nyilvántartásban a fentiek szerinti művelési ágban nyilvántartott alrészletet is, a földforgalmi törvény csak abban az esetben alkalmazandó a teljes földrészletre ha a fentiek szerinti művelési ágban nyilvántartott alrészlet területnagysága meghaladja a halastóként nyilvántartott alrészlet nagyságát.
A mezőgazdasági igazgatási szerv feladatait – a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet alapján – a föld fekvése szerint illetékes földügyi igazgatási feladatkörében eljáró kormányhivatal (azaz a földhivatal) látja el. A földhivatal ellenőrzi a földforgalmi törvényben meghatározott szerzési feltételek, korlátozások és tilalmak betartását, továbbá lefolytatja a föld tulajdonjogának hatósági jóváhagyáshoz kötött megszerzésének és a hatósági jóváhagyáshoz kötött földhasználati szerződések jóváhagyására irányuló eljárást. Ha több kormányhivatal illetékességi területén fekvő föld tekintetében kérik a tulajdonjog illetőleg a földhasználati jogosultság megszerzésének hatósági jóváhagyását, az a kormányhivatal jár el, amelyikhez az eredeti okiratokat benyújtották.
Földműves az a Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú szakképzettséggel vagy szakképesítéssel rendelkezik, vagy ennek hiányában igazoltan legalább 3 éve
– mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet saját nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan árbevétele származott, vagy az árbevétel azért maradt el, mert a megvalósult mező- vagy erdőgazdasági célú beruházás még nem hasznosulhatott, vagy
– a legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet olyan tagjának minősül, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységet személyes közreműködésként végez.
A földforgalmi törvény alapján helyben lakó
a) az a természetes személy, akinek az életvitelszerű lakás-használatának helye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adásvételi, a csere- vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik, továbbá
b) ha az adásvételi, a csere- vagy a haszonbérleti szerződés tárgya szőlő művelési ágban nyilvántartott föld, akkor az a hegyközségi tag természetes személy is, aki életvitelszerűen legalább 3 éve annak a hegyközségnek a működési területéhez tartozó borvidéki településen lakik, amely hegyközség működési területén az adásvételi, a csere vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik;
A Kúria az 5/2022. számú jogegységi határozatában megállapította, hogy mivel a „helyben lakó” fogalom nem nyilvántartási állapotot, hanem a megszerezni kívánt földre vonatkozó valós, tartós kapcsolatot jelöl, az életvitelszerű lakáshasználat igazolása nem korlátozódhat a lakcímet igazoló hatósági igazolás (lakcímkártya) vagy a lakcímnyilvántartás adataira.
A lakcímkártya ugyanis csupán a bejelentett lakcímet igazolja, ezért az életvitelszerű ottlakás igazolására nem alkalmas, nem tükrözi az elővásárlásra jogosult és a megszerezni kívánt föld közötti tényleges kapcsolatot. A jogegységi határozat szerint a lakáshasználat életvitelszerűségének fennállása a lakcímkártya helyett a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolható hitelt érdemlően.
Mivel a Földforgalmi tv. előírja, hogy az elővásárlásra jogo-sult az elfogadó nyilatkozatához az elővásárlási jogosultságát igazoló okiratokat is köteles csatolni, a helyben lakás tényéről kiállított hatósági bizonyítványt is csatolnia kell a benyújtott jognyilatkozathoz. Az ügyben eljáró mezőgazdasági igazgatási szerv nem hívhatja fel az elővásárlási jog jogosultját az elmaradt hatósági bizonyítvány benyújtására, továbbá a hatósági bizonyítvány pótlására egy esetleges per során sincs lehetőség. Ezért a hatósági bizonyítvány csatolásának elmulasztását úgy kell tekinteni, mintha az arra jogosult nem gyakorolta volna az elővásárlási jogát.
Az életvitelszerű lakáshasználat tényének hatósági bizonyít-vánnyal történő igazolása azonban nem jelenti azt, hogy a másik fél – a mezőgazdasági igazgatási szerv határozata el-len indult közigazgatási perben vagy az adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló polgári perben – ne tehetné vitássá a hatósági bizonyítványban foglaltakat. A per során a bizonyítási teher annak az oldalán van, akinek érdekében áll annak bizonyítása, hogy az elővásárlási jogát gyakorló személy nem a bejelentett lakcímen él életvitelszerűen. A bíróság az életvitelszerű lakáshasználat tényleges helyének megállapítása érdekében bármely alkalmas bizonyítási eszközt figyelembe vehet.
Helyben lakó szomszéd az, aki
a) helyben lakó és a tulajdonában vagy használatában lévő föld szomszédos a jogügylet tárgyát képező földdel, vagy
b) akinek az életvitelszerű lakáshasználatának helye legalább 3 éve azon a településen van, mely szomszédos a jogügylet tárgyát képező föld fekvése szerinti településsel, és a tulajdonában vagy használatában lévő, a lakóhelye szerinti településen fekvő földje szomszédos a jogügylet tárgyát képező földdel.
