ÖCSG tag és egyéni vállalkozó egyben
Olvasási idő: 5 perc
Van egy egyéni vállalkozó, aki ÖCSG-ben is tag. Egyéni vállalkozóként mezőgazdasági bérmunkát végez, az ÖCSG-ben pedig gabona termesztést. Az egyéni vállalkozásában a vállalkozói jövedelem szerinti adózást választotta, az ÖCSG-ben pedig az átalányadózást. A gépek az egyéni vállalkozásban vannak, itt számol el értékcsökkenést, és itt számolja el az üzemanyagot is. Milyen kérdések merülnek fel egy ilyen esetben?
Az első kérdés, hogy ezeket a költségeket át kell-e terhelni az ÖCSG-be? Ha igen akkor, milyen módon? Az üzemanyagra van az őstermelőnek egy tételes kimutatás, hogy mennyit használt a saját földek megmunkálására. A traktorra is van egy elszámolás, hogy hány KWh használt a saját földekre. Esetleg ezek alapján lehet meghatározni? A könyvelésben is át kell vezetni, és a bevallást így elkészíteni?
A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az érvényesíthető költséget.
A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között. Ebből következően, ha a gépek értékcsökkenési leírását a magánszemély célszerűen az egyéni vállalkozásában – itt alkalmazza a tételes költségelszámolásra irányadó szabályokat –, akkor az őstermelésben ezekkel a tételekkel részben sem számolhat. Nem is lenne értelme, hiszen őstermelőként (a családi gazdaság tagjaként) átalányadózó: az őstermelői tevékenységhez kapcsolódó nyilvántartásokban szereplő tárgyi eszközöknek, mint az őstermelő által beszerzett eszközöknek az átalányadózás adóéveire figyelembe vehető értékcsökkenését elszámoltnak kellene tekinteni.
Jelen esetben az őstermelői tevékenységét a kérdésben említett magánszemély családi gazdaság (ÖCSG) keretei között végzi. Ha az említett tárgyi eszközöket a magánszemély bevitte (volna) a családi gazdaságba, akkor ezek már megkezdett értékcsökkenési leírása a családi gazdaságban is folytatható.
A családi gazdaságokról szóló 2020. évi CXXIII. törvény 7. § (1) bekezdése szerint az őstermelők családi gazdasága alapításával összefüggésben a tagoknak írásbeli szerződést kell kötniük. Ebben rögzíthetik azt is, hogy a tagok milyen arányban részesülnek a közös tevékenység nyereségéből, illetve viselik annak veszteségét. Ha nem térnek ki a szerződésben erre a kérdésre, akkor a tagok közti egyenlő arányú megosztást kell feltételezni (9. §).
Azaz, ha a tagok egyenlő arányban részesednek a nyereségből és viselik a veszteséget, akkor a családi őstermelői tevékenységet folytató őstermelő e tevékenységéből származó bevételét és azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetve összes költségnek a tagok számával történő elosztásával állapítja meg. A bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenységével összefüggésben felmerült, igazolt költségeket veheti figyelembe az adóalapja megállapításakor.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 1. számú mellékletének II. fejezete határozza meg a közúti járművekkel kapcsolatos fogalmakat. A melléklet e fejezetének a) és l) pontja alapján a mezőgazdasági vontató jármű.
Ugyanez érvényes, ha a traktort lassú jármű kategóriába soroltan használják (közúti forgalomban is). Nem minősül viszont gépjárműnek – többek között – a mezőgazdasági vontató, a lassú jármű.
A járművek költségelszámolására az Szja tv. 11. számú melléklete IV. részében előírtak az irányadóak. ennek megfelelően az egyéni vállalkozás költségelszámolását ez esetben is útnyilvántartásnak kell alátámasztania. Az ennek figyelembevételével nem az egyéni vállalkozói tevékenységet szolgáló költség nem számolható el.
A családi gazdaság közös tevékenységéhez kapcsolódó részt az előzőekben már említett, alapító szerződésben rögzített arányban feloszthatnák.
Viszont ennek átalányadózók esetében nincs érdemi hatása, hiszen nem tételes költségelszámolásról van szó.
